Az időskorúak arányának növekedése nagy kihívást jelent a társadalom számára szociális gondoskodás szempontjából is. Ma már az öregedés egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Egyre több szellemi és szociális problémákkal küszködő idős ember él egyedül, akik kevésbé számíthatnak környezetük segítségére. Ha hiányoznak a generációk közötti természetes támaszok, nagyobb teher hárul a szociális ellátó rendszerre.

Az idősek ellátásában, természetes támaszok mellet egyre fokozódó szerepe van a település életében a szociális intézményeknek is. Napkoron már 1989-ben elkezdődött az idősek szociális ellátó rendszerének a kiépítése.

Alapellátás keretében beindult a házi segítségnyújtás, s még ebben az évben a település akkori vezetői pályázatot nyújtottak be a Szállást Biztosító Idősek Klubjára. A tényleges megvalósításra 1991-ben került sor. Ez az intézmény 1991. április 15-én kezdte meg működését 10 férőhellyel, majd az 1993. évi III. törvény megjelenését követően Idősek Otthonává módosult.

Az idősek otthonában a 1993.évi III. Sztv. 68/A. § (3) bekezdésében meghatározott gondozási szükséglettel rendelkező, de rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személy látható el.

Az idősek otthonában a 18. életévét betöltött, betegsége vagy fogyatékossága miatt önmagáról gondoskodni nem képes, a Sztv. 68/A. § (3) bekezdése szerinti gondozási szükséglettel rendelkező személy is ellátható, ha ellátása más típusú, ápolást-gondozást nyújtó intézményben nem biztosítható.